Zeroth

Meleg szellő csapja meg arcom Sydney városában, miközben kilépek az kánikulás levegőre. Az utcákon forró levegő jár, hiába van este. Lámpák és felhőkarcolók fénye világítja meg előttem az utakat. 

Sarkam kopogása visszahangzik a most rendkívül csendes utcán, ami Sydney egyik legforgalmasabb területe. Az éjszakai fények a sarkon túl már feltűnnek, nyugtatólag hat rám a forgalom zaja. Testem felhevül az este fényeinek hatására. Keserű mosoly jelenik meg az arcomon. Idegesen szorongatom a bőrkabátom zsebében lévő telefonom, miközben az estén futtatom az agyam.
Vajon mennyi pénzt tudok majd összeszedni? Húsz dollárt? Talán ötvenet? Esetleg százat? Holnap le kell adnom a számlákat, nem akarok ismét késedelmi díjjal 'büszkélkedni'. Remélem nagy forgalom lesz, és akkor visszatudok menni ha szerencsés leszek.
Holnap hétfő, nekem pedig ott van a középiskola. Végzős vagyok és ez egy húzós év. Ha ezt elvégzem, talán egyetemre megyek. Ha mégsem akkor ez megalapozhatja a jövőmet profi festőként. Ha elvégeztem, enyém a világ. Képletesen.
Világmegváltó gondolataimat félretéve fordulok be a sarkon, ahol már ott díszeleg a város egyik legnépszerűbb szórakozóhelye. Sokan járnak oda, teljes diszkréció vonatkozik a VIP tagokra, akik jutalomként megfizetik, hogy némely este megforduljanak ott, hiszen hozzám hasonló lányok elárasztják a helyet, akik mindent megtesznek, hogy egy kis pénz üsse a markukat. Pletykák járnak arról, hogy egyéb politikusok és hírességek is járnak ide, hogy kiélvezzék magukat, illetve a lányokat. Mindenki hallott már a Daylight-ról.
Belököm az üvegajtót, majd a sárga szőnyeggel ellátott lépcsősoron leszaladva a cigi mentes részlegre veszem az irányt. A narancssárga ajtó kinyílik előttem, így elém tárul a Daylight szórakozóhely egy része. A zene nem hangosan szól, így meglehet érteni egymás szavát, viszont a táncoláshoz elegendő a hangerő. A levegő tiszta, friss és hűvös, hála a jó légkondinak. Ha nem lenne, akkor mindenki kidőlne már a melegtől. A hely nem mondható barátságtalannak, a falakon sok szép kép és festmény villog. Az egyik az én művem. Ha egy poros, büdös kocsmáról lenne szó, még a macska se járna ide.
Felmutatom a személyimet és a bérletemet a biztonsági őrnek, aki készségesen tovább enged. Ben, biccent amikor meglát. Már megszokott, gyakori vendég vagyok itt.
Az éves bérletem egy vagyonba került, viszont Ben kisegített egy kis pénzzel és erre is futotta. Úgy gondoltam, egyszeri fizetést igényel csak, és többször is megtérül  majd az ára.
A női mosdóba veszem az irányt, ahol ismét sor tolong. Beállok a sorba, közben végigmérem az embereket. Egy csomó öltönyös férfi ül egyedül egy pohár alkohol kíséretében, vannak fiatalabbak is. Talán kiskorúak, akik valahogy bejutottak. A neon fényeknek köszönhetően látom az arcukat az embereknek. Így megtudom különböztetni, hogy ki tűnik tisztességesnek és ki nem.
Végre bejutok a parányi fülkébe, ahol előkotrom a ma estére tartogatott ruhámat. Leszenvedem magamról a szobalány felszerelést, amit úgy utálok. Középiskola után egy szállodában dolgozom. Sajna az a pénz is kevés a megélhetésemhez. Összehajtogatva a fekete bőrtáskám mélyére bújtatom. Előrángatom a sárga miniruhámat, amiben kicsit feszengek, de azt hiszem sikerült megszoknom. A férfiak mohó tekintetét is elnézem, ez csak előny számomra.
A rend kedvéért lehúzom a vécét magam után, és beengedem a már türelmetlen velem egykorú lányt. A fülkékkel szemben egy hatalmas tükörfalat húztak fel. Előszedem a smink készletem, a szemem erős feketére húzom, majd kissé elkenem a szemhéjamon. Ajkaimat vérvörös rúzzsal változtatom meg.
Elégedetten nézek a tükörbe, mégis elgondolkodom azon, mi lesz ha nem keresek ma pénzt ilyen tisztességtelen módon. Nem merek jobban belegondolni, hogy hova jutottam, mivel akkor a depresszió legmélyebb pontjára kerülnék. Onnan pedig nem kellemes dolog kijönni. Inkább feladom az összes elvemet és tisztességemet. Nem fogom ezt csinálni örökké. Még csak fél év és abbahagyom ezt az egész undorító dolgot, amit művelek, csak mert muszáj. Ez hülyeség.
Kilépek a mellékhelyiség ajtaján, és megpillantom az asztaloknál ülő személyeket, valamint a DJ zenéjére táncoló fiatalokat és azokat akik a pultnál rendelnek, vagy csak szimplán ott ülnek. Igyekszem semlegesen viselkedni. Végigsimítok a ruhámon és biztosan ülök le az egyik bárszékre.
- Ben, a szokásosat - nyújtom fel a kezem egy magabiztos mozdulattal, mire felém fordul. Gyorsan kiszolgálja az aktuális rendelőt, és már adja is a narancsvodkámat. - Köszönöm szépen.
- Mi a helyzet, Brooke? - néz rám mosolyogva. Barna szemei aranyosan csillognak és szőke haja kissé kócosan virít a fején. Már az elején szimpatikus srác volt. Sokszor kisegített, ha bajban voltam.
- Unom már ezt a helyzetet - motyogom, majd beleiszom az italomba.
- Ne mond ezt! Tartsd magad, még csak egy kicsi és vége - győzköd. - Tudod, hogy segítenek, de nekem sincs sok - szabadkozik zavartan.
- Jaj, nem azért mondom - rázom a fejemet. - Csak kemény dolog ez. Lassan egy éve ezt csinálom. Nem gondoltam, hogy ennyi gond lesz az iskolával.
- Sajnálom, B. Davis - hajol át a barna pulton és magához von. Beszívom a tőlem három évvel idősebb srác illatát, majd szoroson ölelem.
- Menj dolgozni! Ha körülöttem legyeskedsz, ma nem szerzek pénzt - eresztem el, majd lökdösöm a várakozó vendégek felé.
Rám kacsintott, mire elmosolyodtam. Nem egyszer fordult meg a fejemben, hogy több is lehetne köztünk, mint barátság. Csakhogy az ő szíve már foglalt, menyasszonya van. A csajszi jófej, tehát sok boldogságot nekik. Megérdemlik.
Elterelem a bánatos gondolatokat, és az üvegemet a kezembe veszem, majd a zöld szivószálat a számhoz emelem, hogy a szomjúságomat enyhítsem egy kis frissítővel. Az üveg kissé hideg és párás, valószinűleg a hűtőből került hozzám. Előveszem a legcsábitóbb mosolyomat és a társaság felé fordulok. Látszólagos unalmat tettetek, ezzel tudatva mindenkivel, hogy kapható vagyok.
Pár perc múlva Ben kocogtatja meg a vállam s elém tol egy 'Sex on the Beach' nevezetű koktélt, kis zöld esernyővel. Huncut mosolyra húzódik a szája.
- Ő küldi - mutat rá egy huszas évei végén járó pasasra, aki kék, V kivágású pólót visel, rajta egy fekete dzsekivel. Csőnadrágja rásimul karcsú lábaira. Egész jól néz ki. Nem tűnik józannak, de nem is részeg.
- Ki ez a hapsi? - kérdezem a mögöttem pakolászó Bent, általában tudja, hogy kik fordulnak meg itt.
- Úgy tudom, valami vállalat másod elnöke. Többször is járt itt, múlt héten Rachelt vitte. Könnyen megkapod, és bőkezű - tudatja velem, amit egy halk köszönömmel tudok le, mivel a pasas máris közeledik felém.
- Hello, gyönyörűm - simít végig a hátamon - Szabad tudnom e csodálatos hölgy nevét?
Huszas évei végét járó hapsi, kidolgozott izmok, semmi felesleg. Barna haj, és barna szem. Bőr színe alapján szerintem spanyol vagy latin származású, olcsó kölni és csapnivaló udvarlási tehetség.
- Brooke - felelem. - Na és téged?
- Félix. Szeretnélek kicsit megismerni...közelebbről. Nincs kedved ezt egy nyugodtabb helyen folytatni? Itt lakom a közelben - ajánlkozik, majd egy kanos mosoly fut végig arcán.
- Rendben - erőltetek egy kis mosolyt az arcomra. - Hívsz taxit?
Előveszi a mobilját, én addig jelzek Bennek, hogy megyek. Nem voltam túl sokat egyedül, viszont ahogy ő szokta mondani, kapósabb vagyok, mint boltban a durex.
- Indulhatunk - kezét a derekamra helyezi, én pedig megindulok utána a magassarkúmon. Meg sem próbálkozom beszélgetni vele, ez nem randi. Általában egymás nevét sem tudjuk. Ez csak ''illem''.
A narancssárga ajtó kivágódik előttem, Felix tartja amíg kimegyek raja, szinte érzem perzselő tekintetét, ahogyan végigméri a fenekem. Ha tehetném felpofoznám, azért én sem vagyok egy tárgy amit kedved szerint nézegethetsz. Bár, ez a munkám...
A lépcsőn megyünk felfelé. Én erőltetett mosollyal, ő pedig boldogsággal tele. Férfiak. Csak a szex. Hirtelen megérzem kezét a fenekem, de nem szólok semmit. Gyorsabbra veszem a tempót, hogy minél előbb kiérjek.
Hirtelen megcsapott a meleg levegő. Ritka eset ha itt hideg van. Jönne már az a taxi. Csak essünk túl rajta, és akkor visszajöhetek. Nem kell sokáig várni rá, hamarosan lefékez előttünk. Én pedig boldogan ülök be.
Félix mellém ül, majd lediktálja a lakás címét. Útközben kezem a combomat cirógatja, és egyre beljebb halad. Keze elkalandozik, ezért megrovó tekintetemmel kell fegyelmeznem. 

- Mindjárt - súgom kicsit halkabban a keze hatására.
A taxisofőr gyorsan vezet, amiért magamba hálát is adok neki. Nem sokára megérkeztünk egy lépcsőház elé. Félix kifizette a taxit, majd az elhajtott. Esti partnerem pedig előkotorja a kulcsát a farzsebéből.
- Megvagy - jelenti ki szörnyen bölcsen, majd kitárja az ajtót. Ismét beenged maga előtt, keményen belemarkol a fenekembe, majd férfiasan felnevetett. Kezdem azt hinni, hogy többet ivott a kelleténél és mégsem józan. Megnyomja a lift hivógombját, majd egy egyszerű mozdulattal a fémajtónak nyom.
Nyakamat csókolgatja, keze még mindig a fenekemet markolássza. Halk nyögések hagyják el ajkaimat. Kezem levándorol férfiasságához, majd belemarkol. Már kemény. Halk morgás kúszik ki belőle. Ezek szerint jó munkát végzek.
A lift csilingel, ezzel jelezve, hogy húzzunk erről a területről. Félix rekordsebességgel nyomja meg a gombot, és utána máris lecsap ajkaimra. Az alkohol keveredik a nyálával, amitől undorodom. Gyorsan le kell rendeznem vele, ha nem akarok üres kézzel hazamenni. Visszacsókolom, majd puha barna hajába túrok, csókcsatánk akadálya a lakás ajtaja.
Elbíbelődik a zárral, mikor végre kinyitja betol maga előtt, és becsapja az ajtót. Újra nekem esik, majd nem éppen gyengéden ledönt az ágyra. Szinte kinyomja belőlem a szuszt. Keze már rég olyan helyeken jár, ami rendesen az intim zónába tartozik. Bár az enyém is.
A ruháktól hamar megszabadulunk, nem vesz sok időt igénybe míg én levetem a sárga miniruhámat. Viszont az ő övével meggyűlik a bajom, de kezelem a helyzetet.
Merev péniszét szeretné belém csúsztatni, de egy határozott mozdulattal ellököm magamtól.
- Két kikötésem van - közlöm a felettem ágaskodó férfival. - Az első a védekezés, a második a pénz.
Egy percig hitetlenkedve néz rám, mintha hülyéskednék, és folytatni akarja. Azonban szilárdan tartom magam a kikötésemhez.
- Ne csináld ezt, lássunk neki - röhög fel, majd markolássza a melleimet.
- Komolyan mondtam - rázom le magamról mocskos kezet. Határozottan nézek rá, arcom már forr a méregtől.
- Oké - rázza meg a fejét megadóan, a földön lévő nadrágjából kihúz egy óvszert, amit kibont, majd felgörget. Visszapattan az ágyra, majd ismét felém tornyosul. - Csináljuk - néz rajtam végig szenvedéllyel a szemében.
- Mindjárt - kúszok ki alóla, majd a nadrágjában kezdek kotorászni. Megtalálom a pénztárcáját, majd egy kicsit dollárt húzok ki mint illene. Begyűrtem a táskám egyik zsebébe.
- Mit csinálsz? - kérdezi, mire megvillantom a legszexibb mosolyom.
- Csak elvettem azt, ami már az enyém - mondtam halkan, mire felsóhajtott, fel sem fogja mennyi pénzt nyúltam le tőle.
- Gyere már ide - ránt maga alá. Nem sokat várakozik, ott folytatjuk, ahol abbahagytuk.
Most hogy megvan ami kell, boldogabban állok a dologhoz. Szerencsére még mindig betudom fizetni a lakbért, így nem kerülök utcára. A jövő egyenlőre az én irányításom alatt van.